Ti és mi, ti és mi
ti és mi, ti és mi
Ugyanolyan emberek vagyunk
Több' kevésbé csupaszon állunk a nap alatt
Ugyanolyan szív dobog a két vállunk között
Mit tanítanak nektek az iskolában
Ha éppen a lényeget felejtitek el?
Ugyanazon a földi királyságon osztozunk
Ahol ti és mi, ti és mi, ugyanolyanok...

Nekem szigeteim és tavaim vannak
Nekem három hal ül a hálómban
Én keresztet viselek a nyakamon
Én szőnyegen imádkozom
Én uralkodom és határozom
Nekem négy garasom van
Én bambusznádon alszom
Én marabu-orvos vagyok

És mi mind ugyanolyan
emberek vagyunk

Közelebb, távolabb állunk a naptól
Fehérek, feketék, vörösek, sárgák, meszticek
Mit tanítanak nekünk az iskolában
Ha éppen a lényeget felejtődik el?
Hisz atomjainkig egyértelmű, hogy
Ti és mi, ti és mi, ugyanolyanok...

Én jól tartom magam, és szépítkezem

Az én kutyáim őrt állnak

Én bekerítettem a házam

Én kartonok alatt élek
Én két nap múlva száz éves leszek
Én soha nem szeretkeztem.
Mi, a gyerekek, az unokaöcsik és unokahúgok
Mindannyian ugyanabban a szobában alszunk.

Bármi legyen is az ára annak, mit egymásnak adunk
Mindannyian ugyanabban az akváriumban úszunk
Ugyanazon a földi királyságon osztozunk
Ahol ti és mi, ti és mi, ugyanolyanok vagyunk.
Több' kevésbé ugyanolyan csupaszon állunk a nap alatt
Mindannyian a reményteli életre törekszünk

Mit tanítanak nekünk a könyvek
Ha abból épp a lényeg vész el..?
Nekem jobban tetszik az a sokszínű világ
Amiben ti és mi, ti és mi
Ugyanolyan emberek vagyunk...

(Fordította: Thurzai Zsöni)

(Gyerünk...)
Nem éreztettem még veled
hogy te vagy az egyetlenegy? Nos, igen,
És nem adtam oda majd' mindent neked
amit csak egy nő képes adni egy férfinek?
Kicsim, hisz tudod, hogy ezt tettem!
És minden alkalommal elmondom magamnak,
hogy úgy érzem, több mint eleget adtam
De most megmutatom neked, bébi,
hogy egy nő kőkemény is tud lenni!

Azt akarom, hogy folytasd,
folytasd, gyerünk, gyerünk, vedd el,
Végy egy másik kis darabot
a szívemből most, bébi
(törj egy kis...)
Törj egy másik kis darabot
a szívemből most, drágám, igen
(végy egy kis...)
Hé! Végy egy újabb kis darabot
a szívemből most, bébi, igen!
Tudod, akkor van nálad a szívem
ha ettől jól érzed magad.
Nos, igen.

(Fordította: Thurzai Zsöni)

(Elvis Presley: Suspicious Minds)

Csapdába kerültünk

Nincs menekvés

Mert túlságosan szeretlek, kedves

Miért nem veszed észre

Mit teszel velem?

Mikor egy szavam sem hiszed?

Nem tudunk együtt továbblépni

Gyanakvó lelkünkkel (gyanakvó lelkünkkel)

És nem tudjuk valóra váltani álmaink

Háborgó, gyanakvó lélekkel

Ha egy öreg haver, kit ismerek

Megáll mellettem, és rám köszön

A szemedben miért kell gyanakvást látnom?

És megint itt tartunk

Kérded, hol jártam

Hát nem látod, hogy könnyeim igazak

Zokogok (Igen, zokogok)

Nem tudunk együtt továbblépni

Gyanakvó lelkünkkel (gyanakvó lelkünkkel)

És nem tudjuk valóra váltani álmaink
Háborgó, gyanakvó lélekkel

Inkább szárítsd le a könnyeid

Ne hagyjuk ezt a klassz dolgot elhalni

Hiszen tudod, kicsim

Soha nem hazudtam neked
Mmm yeah, yeah

Csapdába kerültünk

Nincs menekvés

Mert túlságosan szeretlek, bébi

Miért nem veszed észre

Mit teszel velem?

Mikor egy szavam sem hiszed?

Nem tudod tán, hogy csapdába kerültem

Amiből nincs menekvésem

Mert túlságosan szeretlek, kedvesem.

Nyomás nehezedik rám
Nyomás nehezedik rád, 'mit senki nem kért
Feszültség alatt élünk, 'mi épületet éget porrá
Családokat szakít szét
Embereket taszít az utcákra

Így van ez.
Tudás-terrorról szól az egész világ
Végignézzük, ahogy a jó barátaink azt kiáltják: "Engedj ki"
Holnap imádkozom, hisz az messze visz
Nyomás az embereken, nyomás az utcákon

Törmelékek mindenütt, szétcsapják az agyam a földön
Ezek azok a napok, amikor nem esik, de szakad az ég

Emberek az utcákon, emberek az utcákon

Tudás-terrorról szól az egész világ
Végignézzük, ahogy a jó barátaink azt kiáltják: "Engedj ki"
Holnap imádkozom, az messze visz, magasabbra, magasra
Nyomás az embereken, nyomás az utcákon

Mindannyian, mint vakok fordulunk el attól, mit látunk
Kerítésen ültünk, de nem reagáltunk
Nem adtuk fel, hogy a szeretetről szónokoljunk, és mégis annyira széthasították, széttépték
Miért, miért, miért?
Szeretet

Az őrület vihog míg mi összecsuklunk a nyomás alatt
Képesek vagyunk magunknak adni még egy esélyt?
Miért nem tudunk szeretetet adni, ami egy új esély?
Miért nem tudunk szeretetet adni, szeretetet adni,
szeretetet adni, szeretetet adni, szeretetet adni?
Mer' a szeretet már annyira ódivatú szó
És a szeretet felbátorít, hogy az éjszaka hegyén tántorgó emberekkel is törődj
És a szeretet erőt ad, hogy ne csak magunkkal törődjünk, de változzunk
Ez a mi utolsó tánc-esélyünk.

Ezek vagyunk mi - nyomás alatt, nyomás alatt, nyomás alatt.

(Fordította: Thurzai Zsöni)

Ez nem Amerika
Shalalalala

Egy apró darab belőled
Egy apró darab belőlem
Meghal
(nincs min csodálkozni)
Hisz ez nem Amerika

Ebben az évszakban nem nyílnak a virágok
Ígérem nem is bámulok
Túl sokáig
(ez nem Amerika)
Hisz ez nem is csoda

Volt idő,
Amikor a vihar úgy megtisztított mindent
Hogy ez lehetett a legnagyszerűbb égbolt
És nekem lehettek a legőrültebb ötleteim

Azért ez nem Amerika

Shalalalala
Shalalalala
Shalalalala

Ez nem Amerika (Nem)
Ez bizony nem
Shalalalala

Belülről olvad a hóember
Sólyom tekeredik
A földre
(ez lehetne a legnagyszerűbb égbolt)
Annyira vadul vörös, holnapra felhős

Egy apró darab belőled
Egy apró darab belőlem
Meghal
(nincs min csodálkozni)
Hisz ez nem Amerika

Volt idő,
Amikor a vihar fújt, annyira kölykösen fújt
Hogy ez lehetett a legnagyszerűbb égbolt
És nekem lehettek a legőrültebb ötleteim

Ám ez nem Amerika

Shalalalala
Shalalalala
Shalalalala

Ez nem Amerika (Nem)
Ez bizony nem
Shalalalala
Ez nem Amerika (Nem)
Ez bizony nem
Shalalalala
Ez nem Amerika (Nem)
Ez bizony nem
Shalalalala

Öt tizenöt
Másik vonatra szállok - hagyj lent engem - ez a kis város,
Ez a rémes eső leránt a mélybe
Öt tizenöt
A vonat késik
Az angyalok elmentek
Nincs jegyem
Ugrálok a síneken
Időt váltok
Többé már soha nem beszélgetünk
Pedig csak téged imádlak majd örökké

Öt tizenöt
Az angyalok eltűntek, én meg csak átszállok
Egész életemben egy másik vonatra
Az angyalok kedvelik őket, a véznákat a terepen
Egész életemben mindig a lábak és a szárnyak,
a forgás ejti rabul a tekintetem.

Öt tizenöt
A vonat késik
Az angyalok elmentek
Többé már soha nem beszélgetünk
Pedig csak téged imádlak majd örökké
Egész életemben a rideg állomástól féltem
Örökké félek

(Fordította: Thurzai Zsöni)

Hogy tegyem meg ezt úgy, hogy ne gázoljak beléd,

és ne bátortalanítsalak el?

Azt pletykálják rólad mindenfelé,

hogy téged mindig mindenhol kiszolgáltak.

Azt állítják, hogy neked fogalmad sincs

Mit, hogyan és meddig tegyél.

Nehéz elmondanom, mi helyes

Amikor olyat akarok tenni, mi helytelen.

Kapd le - 23 pozitúra egy éjszaka leforgása alatt

Kapd le – Csak akkor hívlak, ha már te is benne vagy
Kapd le– Hadd legyen már egy nő igazi nő, és férfi igazi férfi

Kapd le – Ha te is akarsz engem, bébi, itt vagyok (Itt vagyok)

Elloptam a „show-t” egy havertól
Persze úgy hívták, hogy Vanessa Bet (Bet)
Mesélte, hogy előadtál neki egy sztorit
Amitől izgatott lett (Lett)
Valamit egy kis dobozról, amiben
belül egy tükör volt megy egy nyelv
Amikor elmondta nekem, beindultam
Tudtam egyből, hogy veled összecsúsztam.

Kapd le - 23 pozitúra egy éjszaka leforgása alatt

Kapd le – Csak akkor hívlak, ha már te is benne vagy
Kapd le– Hadd legyen már egy nő igazi nő, és férfi igazi férfi

Kapd le – Ha te is akarsz engem, bébi, itt vagyok (Here I am)

Kapd le (Kapd le)

1 2 3 – Nos, kedves kisbabám, nem vagyok piás

Ezt kapd ki! Csak gondolkodtam
Te és én, micsoda páros már!,

Ha ugyanígy gondolnál rám!
Folytathatnánk bent is! (Kapd le!)
Csinos kis tested fektesd most parkolóra
Dobd le a ruhád

Ahogy én is bedobtam a Péter Pál Mandulát
Had mutassam meg,

Milyen tehetséges srác vagyok.

Mindenki elragad egy testet

Kapj el, mintha nagyon akarnál valakit!

Kapd le!  (Kapd le!)

Nos, itt vagyunk, itt vagyunk, itt  vagyunk(K-K-Kapd le!)
A kasmírmintás kunyhómban
Mit akarsz enni??  "Bordaszeletet"
Hé, játékszer!, nem szolgálhatok bordákkal
Inkább légy boldog, hogy a ruhád még rajtad van.

 Pityergést hallottam, amikor leültél.

A csípőd kiugrott,
Rendben van, így mérem őket.
Emlékeztess valami, szokta mondani James.

"Szeretem őket kövéren"
"Szeretem őket büszkén"
"Összehozhatsz egy anyát is nekem"

Most mozgasd a nagy kerek hátsód ! Így, ni!
Látod, játszom ezen a hangszeren, bébi

Ma te vagy a sztár
És én vagyok a nagy búvár

(Kick it)

(Gett off)

(Gett off)

Hogy is tegyem meg ezt úgy, hogy ne sértselek meg és ne bátortalanítsalak el

Azt pletykálják rólad mindenfelé, hogy téged mindig mindenhol kiszolgáltak

Azt állítják, hogy neked fogalmad sincs

Mit, hogyan és meddig tegyél.

Nehéz elmondanom, mi helyes

Amikor olyat akarok tenni, mi helytelen.

Kapd le - 23 pozitúra egy éjszaka leforgása alatt

Kapd le – Csak akkor hívlak, ha már te is benne vagy
Kapd le– Hadd legyen már egy nő igazi nő, és férfi igazi férfi

Kapd le – Ha te is akarsz engem, bébi, itt vagyok (Here I am)

Kapd le (Kapd le)

Gyerünk!

Kapd le!

Nos hát itt ez a lány
Kire rátaláltam a pagodában
Egy dallamfoszlányban
Aki holnapig jó éjt kíván
Szemben velem jó emberek
Aztán tessék semmi se lett
Már ott voltam este nyolckor
Hogy szenvedjek a rossz hírektől
Aztán a lány itt hagyott magamban
Tudván, hogy kedvem csak hozzá van.
Egy hófödte táj
Mi arca mögött vár
Aztán tessék: semmi
Veszem már a sátorfám
a helyi rádióba cuccolván
Egy beszélgetés közepén
Ilyen időt remél
A disszonáns hangok után
E helyi rádióban
Egy beszélgetés közepén
Ez időtájt ezt reméltem
Tűz van a szemében
A Föld közepén állva
A legjobbat reméltem
A nyilasok jelére várva
Az utolsó pohárral járva
A csillagok dallamával játszva
És tessék: semmi, de semmi mára (Ism.)

És aztán különleges kiadás, különleges kiadás
természetes színekkel
És az én iránta érzett kényszeremmel
És azután különleges kiadás, különleges kiadás
természetes őrülettel
És persze, hogy őt keresem
A szemeit a falakon
Valakit, akit ismerek
Aki még talpon áll
Nem kell ámítanom magam
Ha itt lenne
Nem is vágynék többre
Pocsékul aludtam
Hiánnyal az ágyamban
Csak a csend vár
Hallom, ahogy elköszön:
"Nos, jó éjt, viszlát!"
A zajt, ahogy leteszem a telefont
És azután már semmi
És azután már semmi.

És aztán különleges kiadás, különleges kiadás
A természet játéka
Látom a szemeit a falakon
És aztán különleges kiadás, különleges kiadás
Természetes színekkel
Iránta érzett őrülettel
Amikor felébredek
A lányt látom az üvegkalitkában
A pajtásom elhagyott
Más témára átfarolt
De az éjjel csak érkezik
Gyorsan száll azokra, kik tőle tartanak
Van, mit sikerül elkerülni
De vele nem könnyű kikerülni
A délután már nyugodt
A délután már banális
De azután, azután
Különleges a kiadás

(Thurzai Zsöni)

Egy cukiszínű bohóc, 'kit álommanónak hívnak

Minden éjjel betipeg a hálómba

Hogy csillagporát szétszórva a fülembe súgja:
"Minden rendben! Menj aludni békésen!"

Lehunyom a szemem, majd befordulok
Belesüppedek a varázséjbe, és lágyan azt mondom:
Egy csöndes ima imádja az álmodozókat.
Azután álomba zuhanok, s álmomban veled vagyok.

Álmomban veled sétálok
Álmomban veled társalgok
Álmomban az enyém vagy
Együtt vagyunk éjjel-nappal
Álmaimban, álmaimban.

De épp csak a hajnal hasad
Felriadok arra, hogy elmentél.
Nem old meg semmit, nem old meg semmit, ha sírokI
Hisz emlékszem, azt mondtad, viszlát.

Túlontúl fájnak ezek a dolgok.
Álmaimban történhet csak így 
Csak az álmaimban.
Csodaálmaimban. 

 (fordította: Thurzai Zsöni)

Láttalak ma reggel:
rohanva elsuhantál.
Nem tudom elengedni
a múltam
bennem maradtál.
Nincs, ki pótolhatna

üres vagyok nélküled
és titkos életemben
még mindig szeretkezem veled.