Ti és mi, ti és mi
ti és mi, ti és mi
Ugyanolyan emberek vagyunk
Több' kevésbé csupaszon állunk a nap alatt
Ugyanolyan szív dobog a két vállunk között
Mit tanítanak nektek az iskolában
Ha éppen a lényeget felejtitek el?
Ugyanazon a földi királyságon osztozunk
Ahol ti és mi, ti és mi, ugyanolyanok...

Nekem szigeteim és tavaim vannak
Nekem három hal ül a hálómban
Én keresztet viselek a nyakamon
Én szőnyegen imádkozom
Én uralkodom és határozom
Nekem négy garasom van
Én bambusznádon alszom
Én marabu-orvos vagyok

És mi mind ugyanolyan
emberek vagyunk

Közelebb, távolabb állunk a naptól
Fehérek, feketék, vörösek, sárgák, meszticek
Mit tanítanak nekünk az iskolában
Ha éppen a lényeget felejtődik el?
Hisz atomjainkig egyértelmű, hogy
Ti és mi, ti és mi, ugyanolyanok...

Én jól tartom magam, és szépítkezem

Az én kutyáim őrt állnak

Én bekerítettem a házam

Én kartonok alatt élek
Én két nap múlva száz éves leszek
Én soha nem szeretkeztem.
Mi, a gyerekek, az unokaöcsik és unokahúgok
Mindannyian ugyanabban a szobában alszunk.

Bármi legyen is az ára annak, mit egymásnak adunk
Mindannyian ugyanabban az akváriumban úszunk
Ugyanazon a földi királyságon osztozunk
Ahol ti és mi, ti és mi, ugyanolyanok vagyunk.
Több' kevésbé ugyanolyan csupaszon állunk a nap alatt
Mindannyian a reményteli életre törekszünk

Mit tanítanak nekünk a könyvek
Ha abból épp a lényeg vész el..?
Nekem jobban tetszik az a sokszínű világ
Amiben ti és mi, ti és mi
Ugyanolyan emberek vagyunk...

(Fordította: Thurzai Zsöni)