Amikor elözönlötték a határvidéket
Adjam meg magam, figyelmeztettek
Képtelen voltam ezt megtenni
A fegyverem magamhoz ragadtam, és elillantam
Oly gyakran változtattam már nevet
Veszítettem el gyermekeim és nejemet
de van jó sok barátom
és néhányan most is velem tartanak.

Egy öregasszony adott menedéket
és a padlásán rejtett el bennünket
majd jöttek a katonák
a nő egy szó nélkül halt meg

Ezen a reggelen hárman voltunk csak
De este megint egyedül vagyok
és mennem kell
a határvidék olyan már, mint a börtönöm

Aj, a szél, a szél csak fúj,
a sírdombokon át, a szél csak fúj
s hamarosan ideér a szabadság;
azután előbújhatunk az árnyékból

A németetek nálam voltak.
„Add meg magad!”, javasolják
de én nem félek
A fegyverem újra felvettem.

Oly gyakran változtattam már nevet
Veszítettem el gyermekeim és nejemet
de van jó sok barátom
és néhányan velem tartanak

Egy öregember éjjelre adott menedéket  
a padlásán elrejtett bennünket
a németek bevették a házát
szó nélkül halt meg.

Aj, a szél, a szél csak fúj,
a sírdombokon át, a szél csak fúj
hamarosan ideér a szabadság;
azután előbújhatunk az árnyékból.

(Fordította: Thurzai Zsöni)