Mivel nem élünk örökké, kedvesem - egyikünk sem

Mivel őrültek vagyunk - és egyedül vagyunk a tömegben
Mivel ők oly' sokan vannak
Hogy még a morál is nekik jajgat
Mégis szeretném neked elmondani:
Szemed tintájából merítettem
Minden szót, amit le tudtam írni

Annyira elmerültem a tekintetedben,
észre sem vettem: láncokat viseltél
Annyira elmerültem a tekintetedben:
Saját köteleim el is felejtettem
'mikor a Szabadságban és Velencében hittünk
Mégis szeretném neked elmondani:
Szemed tintájából merítettem
Minden szót, amit le tudtam írni.

Még sokáig sétálsz majd az álmaimban
És mindig arról az oldalról érkezel,
Ahol a nap felkel.
És, ha mindez ellenére elfelednélek,
Addig is szeretném neked elmondani:
Minden szót, amit le tudtam írni
Sokáig a bánat illata fogja behinteni.

Mivel nem élünk örökké, kedvesem - egyikünk sem.

(fordította: Thurzai Zsöni)