Fehér ruhában érkezik a köd

a szél letöri az ágakat

hulló falevelek mindenütt

a kavicsokon színáradat.

A nap már alig tündököl

Testünk gyapjúpléd alatt pöröl

Október újra itt söpör.

Elveszve a kendődben

botorkálsz a sötétben

bizton észreveszed

a fehér vasasztalokon

néhány üres váza honol.

És antennákra akadt felhők

Október újra itt söpör.

Átnyújtom a virágokat

és a színes abroszokat

majd magasra megyünk a dombokon

hogy hasonló verssorokon

találjunk magunkra új napokon.

Kezem lágyan a hajadon

Kendő vállamon s válladon

Október el ne ragadjon.

S bizton lesznek férfiak

'kiknek emléke megmarad

meg antennákra akadt felhők

padokra roskadó világ előtt

átnyújtom a virágokat

és a színes abroszokat

hogy Október el ne ragadjon.

S csodálkozunk majd rajzokon

melyek feltűnnek a párás ablakon

De ti, mint északi gyerekek

játszotok kint életet

Október marad még, lehet

De ti, mint északi gyerekek

Játsszatok kint életet!

(Fordította: Thurzai Zsöni)