Itt jársz az eszemben
Nap-napra mélyebben.
Az időben szétesem

Már csak arcodra révedek.

Isten tudja csupán,

Miért tart ily’ soká’

Kétségektől megszabadulni

Hisz te vagy az egyetlen, 'kit akarok.

Nem tudom, mitől rettegek

Hisz' jártam  itt  ezelőtt:

Minden érzés és minden szó, régen ég bennem

Soha nem tudod meg, ha nem próbálod meg

Milyen feladni a múltad és milyen egyszerűen megadni

Magad.

Igen, szembe nézek veled
Engedd, hogy az egyetlened legyek.
Ígérem: karjaid ölelésére érdemes leszek
Igen, gyerünk, adj esélyt nekem,
Hogy megmutassam: én vagyok az, aki képes
a vég kezdetéig mérföldeket róni - veled.

Ott járok az eszedben.
Csüngsz minden szavamon.
Szétesel az időben, 'mikor meghallod a nevem

Megtudom-e valaha: milyen a közeledben?

Elmondod-e, melyik útra lépjek, ha elmész?

Nem tudom,  mitől rettegek, hisz minden érzést ismerek.

Minden érzés és minden szó bennem él rég.

Soha nem tudjuk meg, hogy milyen lenne együtt,

ha nem próbálsz megbocsájtani és nem adod nekem magad.

Soha nem tudod meg, ha nem próbálod ki:

Milyen feladni a múltad és milyen egyszerűen megadni magad

Engedd, hogy az egyetlened legyek...